Rendhagyó órák keretében nyertek bepillantást a kiskunmajsai középiskolások a hátránnyal élő emberek mindennapjaiba, továbbá egy kiállítás és egy műhelymunka során arról beszélgettek, hogy szavakkal is lehet verni, azaz a lélekben igen komoly károkat tud okozni a verbális agresszió.
A kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai tevékenységük fókuszába 2010. óta a társadalomban tapasztalható esélykülönbségek mérséklését, az előítéletek leküzdését, a fiatalok szemléletformálását helyezték.
Ennek érdekében érzékenyítő foglalkozások sorát szervezik a megye általános és középiskoláiban.
Az EsélyÓrák olyan, tanórai keretek között tartott foglalkozások, amelyek során a felkért előadó egy tanóra keretein belül tart interaktív előadást a diákok számára a fogyatékossággal élők, az idősek vagy éppen a romák helyzetéről.
A rendhagyó órák célja a szemléletformálás, a fiatalok érzékenyítése a hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő csoportok valamelyikének irányába.
Az esélyteremtési iroda munkatársai bíznak benne, hogy a program révén erősödik a befogadó szemlélet és csökken az előítélet a diákok körében, ezen kívül a résztvevők tapasztalatokat szereznek és pozitív élményekkel gazdagodnak.
A közelmúltban, november 11-én előadóik Kiskunmajsán (Tomori Pál Katolikus Gimnázium, Technikum és Kollégium) és Jakabszálláson (Jakabszállási Általános Iskola) jártak.
Boronkay Péter többszörös világ- és Európa-bajnok triatlonista, riói paralimpikon az óráin arról mesélt a gyermekeknek, hogy bár úgy született, hogy hiányzott a bal alsó karja, mégis nagyon sokat köszönhet ennek a hiányosságának. Egyrészt így tanult meg úszni már egészen kisgyermek korában, és így sajátította el a futást és a kerékpározást is. A kezdetben hobbiként végzett sportágakat később versenyszerűen kezdte űzni.
Előadásán képekkel és élménybeszámolóval mutatta be életét, a triatlon sportágat és bajnoki érmeit a gyermekeknek, de elhozta az egyik versenykerékpárját is, amely egy hagyományos kerékpárhoz képest fele akkora súllyal bír. A gyermekek nagy érdeklődéssel fogadták, amikor a mindennapi életét megkönnyítő bal alsó műkarját adta körbe.
A sportoló szorgalma, kitartása és eredményei példaértékűek a fiatalok számára.
Tusori Nikolett, a Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének látássérült vezetőségi tagja segítőjével, a szintén látássérült Hubina Ádámmal tapasztalati szakértőkként járják a megye településeit, intézményeit, hogy bemutassák a gyengénlátók mindennapjait. Nikolett részletesen beszélt betegségéről és látásának fokozatos elvesztéséről.
A gyermekek és a fiatalok játékos feladatokon keresztül élhették át, milyen nehézségekkel kell megküzdenie nap, mint nap egy látássérült embernek.
A vendégelőadók vakokat és gyengénlátókat segítő eszközbemutatót is tartottak részükre, amelyek nagy részét maguk a diákok is kipróbálhattak: a fehérbot, valamint egy speciális szemüveg révén egy rövid időre átélhették, milyen is látássérültként tájékozódni, de illatmintákat is szagolhattak.
Az EsélyÓra zárásaként közösen megfogalmazták hogyan közeledjenek segítségnyújtóként a vakokhoz, gyengénlátókhoz.
Weapon of Choice – A te fegyvered a döntésed! címmel egy szemléletformáló kiállítást is láthattak a kiskunmajsai diákok.
Richard Johnson fotós a szóbeli bántalmazás áldozatairól készült megdöbbentő fotósorozattal akarja felhívni a figyelmet arra: szavakkal is lehet verni, azaz a lélekben igen komoly károkat tud okozni a verbális agresszió. Talán még nagyobbat, mint a fizikai erőszak.
A fotók szereplői maguk választották ki azt a szót vagy kifejezést, ami a legnagyobb pusztítást vitte véghez a lelkükben. Ezt a szót aztán profi sminkesek tették rájuk horzsolások, illetve a fizikai erőszak egyéb jelei mellett, mintha a szavak valóban fizikai sérüléseket okoznának.
A tárlathoz tartozó műhelymunkát a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Kiskunfélegyházi Tagintézményének pedagógiai szakpszichológusa, Fekete Márta tartotta meg.
Az óra kezdetén olyan fogalmakat tisztáztak, mint verbális, abúzus vagy éppen párkapcsolati szóbeli erőszak, majd közösen kitaláltak egy fiatal párt és megismerkedésük, életük történetének néhány fontos momentumát. A fiktív történet hőseinek mondataiból válogatva az osztály diákjainak gyűrniük kellett egyet a kapott papírszíven, ha úgy érezték bántóak vagy sértőek az elhangzottak. Jól lehetett illusztrálni, hogy bár a papírszívet ki lehet simítani, de a sérülések okozta hegek ott maradnak, nem tüntethetők el.
Az órán a fiatalok megnéztek egy kisfilmet is a témával kapcsolatosan, majd közösen stratégiákat dolgoztak ki egy erőszakos társsal szembeni fellépésre.
Az érzékenyítő foglalkozás zárásaként – egyfajta feszültségoldásként – valamennyien kiírhatták magukból azokat a bántó, sértő megjegyzéseket, amelyektől szívesen megszabadulnának, majd a repülőkké hajtogatott papírokat mindenki „szélnek” eresztette.
A rendhagyó óra végén levetített kisfilmben pedig a segítségnyújtás lehetőségei is elhangzottak.
A program célja a többségi társadalom informálása, figyelmének felhívása, érzékenyítése a valamilyen bántalmazást (verbális, pszichés, fizikai) elszenvedőkkel kapcsolatosan. Fontos, hogy a társadalomban kialakuljon az a fajta megértés és szolidaritás, ami a bántalmazó magatartást egyértelműen elutasítja, a bántalmazást elszenvedő áldozatok felé pedig empatikus, támogató magatartással fordul. Tudatosítani szükséges továbbá a bántalmazást elszenvedőkben és azokban is, akiknek erről tudomásuk van, hogy merjenek segítséget kérni minden ilyen esetben.
