A diákokkal EsélyÓrák keretében, míg a pedagógusokkal a Szociopoly társasjáték kapcsán találkoztak a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai november végén a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolában.

A kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház tevékenységének fókuszába 2010. óta a társadalomban tapasztalható esélykülönbségek mérséklését, az előítéletek leküzdését, a fiatalok szemléletformálását helyezte.

Ennek érdekében az esélyteremtési iroda munkatársai érzékenyítő foglalkozások sorát szervezik a megye általános és középiskoláiban.

Az EsélyÓrák olyan foglalkozások, amelyek során a felkért előadó egy tanóra keretein belül tart interaktív előadást a diákok számára a fogyatékossággal élők, az idősek vagy éppen a romák helyzetéről.

A rendhagyó órák célja a szemléletformálás, a fiatalok érzékenyítése a hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő csoportok valamelyikének irányába.

Az esélyteremtési iroda munkatársai bíznak benne, hogy a program révén erősödik a befogadó szemlélet és csökken az előítélet a diákok körében, ezen kívül a résztvevők tapasztalatokat szereznek és pozitív élményekkel gazdagodnak.

A közelmúltban, november 30-án előadójuk Tiszakécskén (Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola) a hetedik osztályosoknál járt.

Oláh Anna, a kecskeméti Biztos Kezdet Gyerekház három diplomás vezetője tapasztalati szakértőként hivatásának tekinti a hátrányos helyzetű emberekkel való foglalkozást, hiszen maga is messziről indult. Élete nagyon jó példa arra, hogy akár egy szegény, cigány családból is vezethet út egy sikeres életpálya irányába.

A beszélgetés során kitért az előítélet veszélyeire, a tanulás fontosságára is.

A diákok véleménye a rendhagyó óráról:

„Szerintem tanulságos volt, mivel lehetett tanulni belőle. Igazából jó, hogy elmesélte, hogy milyen suliba járt, és hogy elmondta, hogy az egyik tanár nem hitt benne és mégis annak ellenére is megcsinálta. Biztatott minket, hogy küzdjünk a céljainkért, és hogy ne ítéljük el a cigányokat. Tetszettek a játékok, és ahogyan mesélt magáról. Köszönöm, hogy meghallgathattam, és remélem sok ember meg fogja még hallgatni, és észbe kap majd, hogy ne ítéljük el a másikat, csak azért mert sötétebb a bőre színe.”

„Az előadás nagyon tetszett. A hölgy, aki mesélte az előadást nagyon kedves volt. Az az igazság, hogy nem teljesen erre számítottam, de az biztos, hogy tanulságos volt. Megtanultam, hogy egy embert nem a külső kinézetéről kell megítélni. Az is tény, hogy nem lehet minden ember tökéletes.”

„Nekem nagyon tetszett az előadás. Nagyon jó volt hallani a történetet. Én nagyon örülnék, ha újból eljönne, és elmondaná újból, szívesen meghallgatnám.”

„Tetszett, hogy a néni elmesélte az életét, számomra tanulságos volt.”

„Nagyon tetszett, mert érdekes témát hallhattunk. Átéreztem, hogy milyen lehet úgymond „másnak” lenni. Sok gyerek máshogy fog ezután gondolkodni szerintem.”

„Én ebből az előadásból sokat tanultam. Szerintem eléggé tanulságos volt.”

„Tanulságos volt. Sokáig tartott, de egy érdekes dolgot tanultunk meg. Nem szabad senkit sem kiközösíteni. Először gondoljunk bele a helyzetébe. A másik pedig, hogy soha ne add fel. Bármi sikerülhet, csak akarni kell.”

„Engem megtanított ez az előadás sok mindenre. Nem erre számítottam, de jó volt nagyon.”

„Nagyon jó volt végig hallgatni a történetét. Úgy gondolom, hogy én eddig sem voltam tiszteletlen a cigányokkal, de ezután még inkább nem leszek.”

„Szerintem a történet kicsit szomorú volt. Jó lett volna kitalálni elsőre, hogy kik voltak a képen. Szerintem tanulságos volt és érdekes, de egy kicsit unatkoztam is.”

„Nekem nagyon tetszett. Jó dolog, ha valaki ennyire kedves és szereti az embereket.”

„Nagyon tetszett. Nekem érdekes volt, és remélem mindenkinek tanított valamit. Örülök, hogy részt vehettem rajta. Voltak unalmas pillanatok is, de a legtöbb az jó volt.”

„Nekem nem tetszett, mert engem nem érdekelnek az ilyen dolgok. A néni, aki beszélt nagyon kedves és aranyos volt.”

„Szerintem nagyon jó volt, hogy próbáltak arra biztatni minket, hogy ne ítéljünk külsőre. Az a történet is tetszett, amikor a tanár azt mondta valakinek, hogy nem fog sikerülni, de ő mégis megcsinálta és ez engem is bátorít, hogy meg tudok mindent csinálni.”

„Nekem nagyon tetszett ez az egész. Tanulságos volt. Jó volt megismerni a történet és a kultúrájukat.”

„Az előadás nagyon jó volt, csak az a rész nem tetszett, amikor a cigány embereket ki kellett találni, mert nekem az a rész kicsit unalmasabb volt. Az nagyon tetszett, amikor a néni elmesélte az élettörténetét. Tanulságos volt. Jónak tartottam, hogy a végén megkérdezték a véleményünket.”

A Szociopoly elnevezésű társasjáték célja a társadalom tagjainak érzékenyítése a szegénységgel, mélyszegénységgel kapcsolatos kérdések tekintetében, az arra adott társadalmi sztereotip válaszok átértékelése érdekében, a valóság játékban történő átélésének segítségével.

A játék egy kistelepülésen játszódik. Szereplői a településen élő emberek, vagyis a falu elitje: a polgármester, a vállalkozó és az orvos, az ott működő intézmények dolgozói, valamint a faluban élő, többségében szegény emberek, akiket a résztvevők alakítanak.

A játék során több hetet játszanak végig, ami alatt a résztvevőknek meg kell élniük a játék adta keretek között, hogy két vagy három gyermeket nevelnek, munkanélküliek, esetleg közmunkára vagy alkalmi munkára számíthatnak, de minden héten be kell vásárolniuk, ki kellene fizetniük a lakásuk rezsijét, illetve az esetlegesen felmerülő más kiadásaikat is. A játék elején megkapják az összes olyan segélyt, támogatást, amelyhez ma Magyarországon egy ilyen család hozzájuthat.

A Szociopoly társasjátékot a tiszakécskei Móricz Zsigmond Oktatási Intézmény pedagógusai játszották Varga Ildikó ifjúságszakmai mentor, képzett játékvezető irányításával. Vendégük Oláh Anna, a kecskeméti Biztos Kezdet Gyerekház vezetője, egyben tapasztalati szakértő volt.

A tanárok véleménye a játék kapcsán: „a társasjáték életszerűsége miatt alkalmas arra, hogy személyes élménnyé, negatív élettapasztalássá tegye mindazokat a már meglévő ismereteinket, amit a témáról eddig megtudtunk. A családok alapítása és a közös döntés kialakítása is ezt a célt szolgálta. Döbbenetes volt, hogy döntéseinknek még akkor sem tudott pozitív eredménye lenni, ha alapos mérlegelés után születtek. A játékvezető instrukciói, támogatása révén gyorsan megismertük a játék működését, szabályait. Mentorként segítette döntéseinket, mint egy családsegítő. Gyorsan beillesztett bennünket a szituációba. Bár jó hangulatban telt a foglalkozás, a téma komoly és tragikus volta nem sikkadt el.”

Az intézmény tanárai összességében megállapították, hogy a társasjáték akár már a 7-8. osztályos tanulókkal is játszható, hiszen empátiára és toleranciára is tanít.