Rendhagyó vendéglátásban volt részük a minap, a salgótarjáni Fészek Étterem szépszámú vendégének, hiszen a házigazdák valóban „láthatatlan étkekkel” kínálták őket. A Nógrád Megyei Család Esélyteremtő és Önkéntes Ház által szervezett – immár hagyományos – szokatlan estebéd valódi esélyegyenlőségben telt, hiszen a vak , valamint látássérült vendéglátók és az időközben bekötött szemű épek, azonos feltételekkel láttak a fogásokhoz. „ A láthatatlan vacsora programján magad is meg fogsz lepődni azon a tényen, hogy szaglásod és ízlelésed valójában mennyire fejlett, látás nélkül mennyire kiteljesednek az illatok és az ízek.” – állt a meghívón.
A „Fehér Bot Hetén” a többségi társadalom azok előtt hajt fejet és nyújt segítő kezet, akiknek nem adatott meg, vagy örökre elveszett a látás öröme. A vak és – szemük miatt – fogyatékossággal élő embertársaink mindennapjaiba engedett egy kis belekóstolást Földi Gyula, a Nógrád Megyei Vakok és Látássérültek Egyesületének elnöke a megyei CSEÖH által kezdeményezett „láthatatlan vacsorán”.
A szinte valamennyi generációból álló vendégsereget, egy igazi egyéniség, a látássérült „Békaperspektíva” Sulyok Péter és társa Feiszthammel Viktor fogadta, majd igazította el, a hozzá hasonló sorsú társai sajátos világában. Életörömtől és humortól duzzadóan ismertette meg a résztvevő látókkal a „sötét oldal” mindennapjait, szomorú, vagy éppen komikus történéseit. Igazi sztori parádé kerekedett a rendhagyó esélyórából, miközben a szervezők valamennyi érintett résztvevőtől ideiglenesen megvonták a „szemhasználati” engedélyt. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a nem látók, nem lesajnálni való szerencsétlenek, hanem érző, és sokszor önálló életet élni képes, értékes emberek, akik számítanak a társadalmi szolidaritásra.
Az ő mindennapjaikat számos találékony szerkezet, bonyolultabb komputer program, vagy okos kütyü segíti, amelyekből a vacsora helyszínén egy kis kiállítást is rögtönöztek a vendéglátók. Szakavatott kezek mutatták meg a vendégeknek pohártöltő jelző, a vak-sakk, és a speciális Rubik kocka rejtelmeit, ám a legnagyobb sikert, mégis csak a bekötött szemmel elfogyasztott, három fogásos vacsora jelentette minden érdeklődőnek. Az érintett szakértők kiképzése után, még kezek soha nem merítették óvatosabban a kanalat a forró levesbe, vagy vágtak sután szeletekre sült húst, mint ezen az estén. A mesterséges sötétségében, minden vizuális segítség nélkül tehették próbára érzékszerveiket.
A különleges, és a szemléletváltást, valamint érzékenyítést szolgáló program kapcsán Szabó Péter, a Miniszterelnökség támogatásával működő Család, Esélyteremtő és Önkéntesek Házának megyei vezetője elmondta, hogy a maihoz hasonló rendezvények tucatjaival, egész esztendőben járják a nógrádi települések oktatási intézményeit. Ezeken az „esélyórákon” nem csupán a látássérültek élethelyzeteit tapasztaltatják meg a fiatalokkal, de érzékenyebbé kívánnak tenni minden diákot, a többi fogyatékossággal élő, idős vagy kisebbségi helyzetű embertársuk iránt.
